A magyarság megmaradásának egyik feltétele a magánéleti- és a lakóhelyi „hátország” kiépítése

(A Magyar Nemzetért Mozgalom hátországépítő programja)

Milyen "hátországra" gondolok?

Olyanra, amellyel megnyerhetjük a mostani egzisztencia háborút.

( Egzisztencia , latin elemekből álló szó, amely 1.) létfontosságút, 2.) a létet, a megélhetést érintőt, 3.) a gazdaságilag biztos személyt, személyeket jelent.)

A II. világháborút a Szovjetunió a jól kiépített hátországgal nyerte meg. Vagyis, a nagyobb, főleg európai területen lévő városok lakóit az Ural on túli- keleti területekre telepítette. Az itt felépített fegyvergyárakban, katonai támaszpontokon dolgoztak a civilek. Az itt felhalmozott élelmiszertartalékok segítettek az életben maradásban, a feltöltődésben – a civil lakosságnak ugyanúgy, mint a katonáknak.

A szovjet "hátország" mintájára ki kell építenünk a magánéleti (családi- lakóhelyi) hátországot!

Mielőtt rátérnék a hátország kiépítésének módjaira, vizsgáljuk meg azt, hogy miért van erre egyáltalán szükség?

1.) Például az ezen a linken található televíziós interjún látható hallható hazugságok miatt!

http://video.hirado.hu/videok/szolas_szabadsaga/20060924/szolas_felelosseg_060924.wmv

Ezen a linken, az 1990-ben, az első "szabadon választott" párt (MDF) mai vezetője szerint, az elmúlt 16 évben "kiépültek a demokrácia intézményei".

Igaza lenne, csakhogy ezekben az intézményekben régi-új kompetensék gyakorolják a szocializmusban megszokott, demokráciának hazudott - valójában kontraszelektív - bürokráciát!

Ezzel a fajta hatalom-gyakorlással kettős uralom alakult ki Magyarországon.

Ezt a kettős nyomást már nem sokáig bírja a magyarság elviselni.

Mi célt szolgál az egyik ill. a másik nyomásgyakorlás?

Mindkét irányultságú hatalomnak addig van "létjogosultsága", míg vannak, akik rájuk szavaznak. Ezért követnek el mindent a parlamenti pártok, hogy meggyőzzék választópolgáraikat arról, hogy egyedül ők érdemlegesek a képviseletükre.

Csakhogy, egyik sem tud mást nyújtani, csak, mi lényege.

1.) A baloldalnak nevezett, de már réges-régen nem az, hanem a volt bolsevik, új burzsuj hatalom a régi módszereivel másodszor is teljes gazdasági csődbe vitte az országot. (Lásd: az MSZMP KB 1989-es jegyzőkönyveinek szövegeit!)

http://furaila.blog.xfree.hu

2006-10-23, 04:12:21, 4. oldal

 

2.) A jobboldalnak mondott, de néppárti szövetséggé bővült politikai oldalon is vannak öncélú politikusok, de a fő irányvonal a polgári középosztályon nyugvó "jóléti " polgári demokrácia megvalósítása , ami abban a bizonyos, csontig lejáratott Horthy -korszakban már egyszer megvalósult.

Ezért aztán nagyon nehéz újra alkotni (modellizálni) az akkor kiépült oktatási, egészségügyi, kulturális intézményrendszerét! Nem azt mondom, hogy át kell venni az összes negatívumával, kritika nélkül mindent, hanem meg kell nézni mi az, ami „magyar” módon működhet a mai viszonyok között is?

3.) A harmadik probléma az, amit külső nyomásnak nevezünk és az első hatalmi elitet segíti a nyomásgyakorlásban. Mert úgy tűnik, hogy sem Kelet Európának, sem a nyugatinak egyáltalán nem érdeke egy, a saját lábán is megállni tudó, vagyis, gazdaságilag és politikailag önálló magyar nemzetállam létrejötte! Ezért aztán, mi: akik ezt szeretnénk, szemben találjuk magunkat a külső érdekcsoportokat kiszolgáló politikusokkal és az őket támogató média-birodalommal , valamint az általuk, együttes erővel megdolgozott szavazókkal, szimpatizánsaikkal.

A modern, lélektani hadviselés módszerével - ennek a külső érdekcsoportnak/oknak nagyon kényelmes megoldás lenne, ha sikerülne bennünket olymértékben egymás ellen hangolni, uszítani, hogy szépen, de biztosan kinyírjuk egymást.

Az effajta népirtó technikák ellen nem lehet semmilyen nemzetközi bírósághoz fordulni...még fegyverre is csak minimálisra van szükség...a gumilövedék is megteszi?!

Jó lenne tudni, hogy él-e még a családokban olyan idős ember, aki emlékezhetne arra a közigazgatási "reformra", amit Apró Antal épített ki 1951-től, bolsevik mintára. Nahát, ezt vette elő a veje-miniszterelnök Gyurcsány Ferenc, és egy- az egyben ezt kényszeríti rá az országra. Csakhogy, az is megbukott 1956-ban...

Ennek sem jósolok sok sikert. Mert pont azok lesznek ennek a "reformnak" hazudott átalakításnak a legnagyobb vesztesei, akik szavazatát most még meg tudják szerezni.

Akkor, ha ők hamarosan kihalnak, mit fognak gyurcsányék csinálni?

A kipusztult magyarok helyére betelepítik a kínaiakat, akiktől nem kell tartania a mostani parlamentáris diktatúrát gyakorló képviselőknek attól, hogy elszámoltatják őket!

Azután, pedig boldogan élnek, majd a külföldi érdekcsoportokkal teljes összhangban, mint modern "gyarmattartók".

Azt gondolom, hogy ebbe nem szabad beletörődni! Sőt, minden eszközzel meg kell akadályozni! Mint pl. ezt a több-biztosítós rendszer bevezetését is!

Miért létkérdés ennek megakadályozása?

Azért, mert a társadalombiztosítási (egészségügyi biztosítás, meg nyugdíjjárulék) alapba a befizetések az elmúlt évtizedekben, de főleg az 1970-1980-as években csak munka-jogviszony után járt a munkát végzőknek.

Azért volt oly fontos, hogy legyen ÁLLAMI CÉGNÉL (termelőszövetkezetnél, illetve vállalatnál) munkaviszonya minden aktív korú munkavállalónak – munkásnak és parasztnak - mert a betegbiztosítást és a nyugdíjjárulékot az a cég fizette utánuk.

Ebből következik az a NAGYON FONTOS TÉNYÁLLÁS, hogy ez a korosztály, melynek tagjai az 1960-as években vált munkavállalóvá és arra kényszerült, hogy a 2. illetve a 3. gazdaságban dolgozva keresse meg a MEGÉLHETÉSRE VALÓT, ez után a munkája után nem fizethetett sem egészségügyi biztosítást, sem nyugdíjjárulékot!

Következésképpen, ez a korosztály - 2008-tól kezdődően nyugdíjba vonulva – ha ilyen (ön)kizsákmányoló életvitel után még megélte ezt a kort, minimál-nyugdíjra lesz ítélve .

Vagy még arra sem, mert teljességgel kiürítette a Gyurcsány-kormány a nyugdíjalap kasszáját is. Azért is olyan sürgős nekik az egészségügy gyors átalakítása, hátha a tömegesen ellátatlanul maradók meghalnak közben és „megoldódik” a fizetésképtelenség problémája…

Miért volt szükség a PARASZTSÁG – a háztájiban - ilyen mértékű kizsákmányolásával megtermelt terményekre???

Ugyanazért, amiért az IPARI MUNKÁSSÁGéra!

A nagy- iparvállalatoknál és egyéb intézményeknél, cégeknél megtermelt és előállított anyagi javak bevételi forrásaiból tartották fenn a minden iparvállalat és intézmény élére telepített, FÜGGETLENÍTETT KISZ- (MSZMP)ÁRT, SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK tisztségviselőinek bérét, munkahelyi infrastrukturális hátterét!!!

Minél nagyobb létszámú dolgozóval dolgoztatott egy cég, annál nagyobb létszámú FÜGGETLENÍTETT kisz- párt- és szakszervezeti apparátust tarthatott fenn.

Ezen apparátusok titkárai aztán tagjai voltak a vállalat vagy intézmény igazgatói tanácsának és mindenbe beleszólhattak, ha mégoly kontár módon is - a szavuk döntő módon érvényesült. Pedig, sokszor, egy-egy párttitkár (a fényes szelek nemzedékére jellemző módon) pár hónapos tanfolyamon juthatott „diplomához”!

A valóságban ez volt a GAZDASÁGI ALAPJA az EGYPÁRTI DIKTATÚRÁNAK.

Akkor miből fizettek bért a „dolgozó népnek”, akik nevében gyakorolták állítólag a hatalmat???

Bizony, már az 1970-es évektől kezdődően, attól a rothadónak hazudott kapitalista nyugattól fölvett kölcsönökből!!! Bizonyítékul lásd az 1989-es MSZMP KB ülésein készült jegyzőkönyvek kivonatolt szövegeit!!!

http://furaila.blog.xfree.hu

2006-10-23, 04:12:21, 4. oldal

Ezért is alakult úgy a sorsuk azoknak, akiket munkás- paraszt státuszban talált a rendszerváltozás nevezetű felfordulás, hogy nem rendelkeztek semmilyen eszközzel – kapcsolati- anyagi és ismereti tőke - az oly nagyon vágyott változáshoz !!!

Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek?

Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte”=(hiánya) „egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)

Vajon mire jutott a felnőttképzési konferencia előadója? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... " Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához."

A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)

A fentiek alapján, az MNM tagjainak meg kell tudni, hogy az új helyzetbe került magyar társadalomban hogyan alakult a sorsuk az adott településükön élő lakosoknak!

(Településstatisztikai és szociológiai adatok összegyűjtése, elemzése; intézményi, infrastrukturális és földrajzi adottságok, hagyományok elemzése; - személyes beszélgetések, interjúk készítése és nyilvános beszélgetések szervezése, majd minden adat publikálása. )

Elsősorban meg kell tudni, milyen az aránya a kibontakozási lehetőséggel már élni tudóknak és a leszakadóknak!

Vagyis, meg kell tudni, hogy az aktív korú népességnek milyen arányú eltartottról kell gondoskodni a körzetben? (Itt Andorka Rudolf "egyharmad-kétharmad-", vagy "kétharmad-egyharmad-" társadalom-meghatározására gondolok, amelyben azt a társadalmat írja le, amelyikben a népesség kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él.)

Félő, hogy a magyarországi településeken ez az arány egyharmad-kétharmad, - főleg a Gyurcsány-kormány kormányzása alatt lehet erre számítani. Egészen biztosan azért szeretnék oly módon átalakítani az egészségügyi és betegbiztosítási rendszert is, hogy minél többen maradjanak ellátatlanul ebből a népcsoportból. Ebből következően, minél többen meghaljanak a teljes ELLÁTATLANSÁG MIATT!!!

A munkások és parasztok , a kétkezi dolgozók többsége egy elhúzódó krízishelyzetben éli át a rendszerváltozást . Pedig, (a mai öregségi nyugellátásban részesülő "eltartottakat") már polgárosodó állapotban érte a második világháború. Ennek bizonyságául, példaértékűek az egyletek, egyesületek és polgári körök (!) tömeges működése 1920 és 1945 között.

Ezekben az egyletekben pl. a közösséghez tartozás ereje olyan erős volt, hogy - a gazdasági világválság idején - volt anyagi és erkölcsi ambíciójuk az ÉPÍTKEZÉSRE!

Ők nemcsak templomok, munkásotthonok építésébe kezdtek , hanem - ami mindig is sokkal nehezebb volt, - közösséget is építettek !

Az Alföldről "feltelepült" protestáns, polgárosodó emberek hozták magukkal a hogyan? tudását! Tudták, hogy hogyan fogjanak hozzá ö n e r ő b ő l az építkezéshez !

Ezt a fajta identitást, ön- és közösségfejlesztő kreativitást irtotta ki a kommunista diktatúra belőlük és utódaikból.

Tudnunk kell tehát, hogy Ők nem azonosak azokkal, akik megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem Ők azok, akiken megvalósult az!

Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a HELYEKET ismét, ahol az egyén megismerheti saját, egyéni értékeit, amellyel megteremtheti saját szocializáltságát , ami alapja lehet minden további elsajátításnak!

A szocializáció (az egyén beilleszkedése a társadalomba, a társadalom életében való hatékony részvételhez szükséges ismeretek tudása) az egyed szociokulturális környezetben elsajátított mindennapi életképessége!

Ettől az életképességtől fosztotta meg és fosztja meg a mai napig a – magát baloldalinak hazudó – politikai erő azzal, hogy hatalmát arra használja, hogy "lenyúlja" a szociokultúrát!

Hogyan teszi ezt?

Például úgy, hogy olyan emberek alapítanak úgynevezett "nonprofit-", civil- (szociokulturális) szervezeteket , polgári köröket, akik az élére állva ezen szerveződéseknek, csak annyira engedik működni azokat, amennyire az a saját, önös - többnyire politikai - érdekeiket szolgálják!

A hátország kiépítésének helyszínei (családi és lakóhelyi közösségek)

Meg kell – a lehető legsürgősebben - indítani a helyi kultúrházakban, vagy polgárok házában a minden érdeklődő által elérhető NÉPFŐISKOLAI KURZUSOKAT!

Ezeken a népfőiskolai kurzusokon olyan "művelődési programot" kell összeállítani, amely segíti, ösztönzi az egyént, illetve az adott közösséget fejlődésben, kreativitásban!

A program összeállításánál figyelembe kell venni, hogy - az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek - csaknem mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg:

1./ a család - legyen az meglévő vagy távlati - a házaspár és a gyermeknevelés problémái; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; az élet négy krízisszakaszának problémái;

2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat: - a munkahely elvesztése, - a szakértelem elavulása, - a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye, - a rekreációra való törekvés;

3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése , részvétel egy olyan típusú társadalom építésében, amely biztosítja a jövőt és megfelel az EGYÉN vonatkozási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek (környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás-terrorizmus, a közbiztonság hiánya, modern betegségek) túlélése.

 

1.) A CSALÁD

(Ravasz László: Az igazi családvédelem c. írása nyomán)

A család, mint társadalmi alapminta, magába foglalja az élet születését és az élet fenntartását, „melyben megfordulnak a nemzedékek, ahonnan ered a történelem, a nemzeti élet, az emberiség szolidaritása, mindaz, ami az embert emberré teszi.”

A család az emberpá r egymáshoz, továbbá a szülőknek és gyermekeknek egymáshoz való kölcsönös viszonyából áll.

Ez az ős, emberi háromság: apa, anya és gyermek az élet háromsága, akkor teljes, ha az egész életre kiterjed. Nem elegendő a pillanatnyi találkozás, amelyből az Élet támad, mert a nevelés épp olyan lényeges feltétele az életnek, mint maga a szaporítás .

A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni.

Éppen ilyen, egész életre szóló a szülők és a gyermek életközössége .

A gyermeknek az az érdeke, hogy aki felneveli, lélek szerint is a „szülője” legyen, hogy az őt felnevelő emberpár egymáshoz való szeretete egy olyan lelki és erkölcsi „anyaméh” legyen, amelyben egészségesen fejlődhet a gyermek egész személyisége.

E nevelés nem érhet véget huszonnégy éves korban, mert deresedő hajjal, unokáktól övezve is rendkívül nagy nevelő erőt jelent az édesapa és édesanya.

A házasságnak ez a része állandó feladatot, munkálkodást jelent, ami a házastársak halálával ér véget.

A házasság azonban nem jelentheti minden ember életfeltételét , mert vannak a házasságra testileg, vagy lelkileg alkalmatlanok; és vannak kivételes személyek, akik egész életüket hivatásuk szolgálatára rendelik.

Mi a helyzet azzal, a családot veszélyeztető ténnyel, hogy - vagy gazdasági kényszerből , vagy puszta önzésből - félnek a gyermekáldástól ?

2.) A MUNKA

A szakmai munkát a társadalomba szerveződő emberek, az élet két alapvető helyszínén, családi- és társadalmi munkamegosztásban végzik.

A családi munkamegosztás a családi élet működőképességének fenntartását szolgáló funkciók, feladatok családtagonkénti szétosztása és elvégzése.

Például: a háztartás- és a gyermeknevelés, az idős- beteg szülők otthoni gondozásának feladatai, melyek elvégzéséhez ma már egyre több szakértelemre van szükség.

A magyar családok többségében a "családfenntartó" még nem tudhat a társadalmi munkamegosztásban végzett munkájával annyi jövedelmet magáénak, melyből ezen szakemberek (házvezető, gyermeknevelő, betegápoló) munkáját meg tudná vásárolni.

Ezért, ezek a családok egy újfajta, az ősi mintára emlékeztető, önellátó háztartásra kénytelenek berendezkedni. Ez a nagy családokra, - ahol egy háztartásban több nemzedék él együtt, vagy gyermek felnevelésére, iskoláztatására vállalkoznak - fokozottan érvényes. Ott, a család működőképességéért a családtagoknak meg kell tanulni a szakszerű ellátáshoz szükséges szakmai ismereteket! Attól függetlenül, hogy a teljes foglalkoztatás feltételeinek megteremtése (pl.: Széchenyi Terv fejlesztési programja) a végső cél, szükség lenne olyan helyekre, intézményekre, ahol ezeknek az ismereteknek elsajátítására lehetőség nyílna.

A társadalmi munkamegosztás a termelő- és egyéb emberi tevékenységek, munkák különböző foglakozási ágakká való szétválása, elkülönülése.

A társadalmi munkamegosztásban szakmai munkát végző Egyénnek gondot okozhat

- a munkahely elvesztése,

- a szakértelem elavulása,

- a teljesítménnyel járó feszültség oldásának /a pihenés) természetes igénye, vagyis a rekreációra (megújulásra) való törekvés.

A jövőben olyan felnőttképzési- és művelődési intézményekre lesz szükség, ahol az Egyén - úgy is, mint magánember és úgy is, mint társadalmi lény - megismerheti saját, egyéni értékeit, ami alapja lehet minden további elsajátításnak és amellyel megvalósítható lehet az élethosszig tartó, folyamatos tanulás- és művelődés igényével megtervezett életprogram.

3.) AZ ÉLETIDŐ

Minden ember az életidejét

•  időben és

•  térben éli le.

 

Az időre vonatkozóan három dimenziót ismerünk:

•  jelen -,

•  múlt, és

•  jövőidő .

•   

A jelen embere magában hordozza múltját és jövőjét , azon egyszerű biológiai képlet alapján, hogy születésünkhöz egy férfi és egy nőivarú ember egyesülése szükséges.

Őket 2-2 ember, az utóbbiakat 4-4 ember nemzette.

Ük-szüleink biológiailag szükséges létszáma már 16 személy. Ha, gondolatban megrajzoljuk a képletét, akkor látjuk, hogy fejére fordított piramis csúcsaként hordozzuk az ősök génállományának készletéből esetenként kialakult - egyszeri és megismételhetetlen - saját génkombinációnkat.

A piramis egy-egy emeletét nemzedéknek (generációnak) nevezzük. Házasodáskor a házastárs genetikai piramisa új génállományt kapcsol be a megszülető emberke génvariációjába.

A múlt , tehát nemcsak velünk, bennünk is él - mérhetetlen színes változatosságot felmutatva.

Ebből következik az az alapvető kíváncsiság, hogy igyekszünk megismerni saját, leszármazási (genealógiai) múltunkat, mert csakis annak ismeretében alakulhat ki identitásunk, hovatartozás-tudatunk.

Annak tudása, hogy a magyar- és más- (nemzeti kisebbséghez tartozó) családok, magántörténelmükkel részeseik a magyar nemzet történelmének, lehetővé teszi az egészséges nemzettudat kialakulását, mellyel már egyenrangú tagjai lehetünk a nemzettudattal rendelkező Európa országai uniójának.

 

Ezzel el is érkeztünk az ember térbeli életéhez , mert minden ember a Föld nevű bolygó bizonyos területén születik és többnyire ott is éli le az életidejét. Azon nyomban megörökli, megörököljük a jövő milyenségének és minőségének felelősségét. Ezzel a felelősségérzettel és tudattal kell megkeresnünk a helyünket a társadalmi, gazdasági valóságban.

 

A jelen embere , az egyén elsősorban magánember, aki a magánéletét általában családban éli le. A család , viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.

Csak a jó családi háttér biztosíthatja az egyén számára a stabilitást, az elérhető célok megvalósulását.

Olyan jövőért érdemes élni, amelyikben az egyén jövedelméből otthont tud teremteni, családot tud alapítani és születendő gyermekei számára - míg kicsik - gondoskodni tud asszonyáról, gyermekei anyjáról is - és ha megöregszik, vagy beteg lesz, akkor is erkölcsi- anyagi méltósággal élhessen. Ž Ez a jövő!

Addig is, míg ez megvalósul, a társadalmi intézmények nem vonulhatnak ki az otthonteremtés , a gyermeknevelés- és oktatás, a betegellátás, az időskorúak gondozása költségeinek - legalább részleges átvállalásából! Pl. családi adózás bevezetése.

A Széchenyi- Nemzeti Fejlesztési Terv ehhez ad segítséget, mert úgy ad támogatást, hogy az egyén kreativitásával, vagyis alkotói szakértelmével - pályázati úton nyert pénzekkel - megvalósíthatja álmait. Így teremtve önmaga, és mint jövendő munkaadó: embertársai számára is jövedelmi forrást, munkahelyet.

A jelen emberének nagy kötelessége még, hogy visszataláljon a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernünk azt a természeti környezetet, ami körülvesz bennünket. Meg kell ismernünk, hogy harmonikusan együtt tudjunk élni vele, óvni, védeni tudjuk azt, hogy utódaink - a jövőben élők is élvezhessék.

Az ember, minden idők ember e nemcsak természeti lény, nemcsak külső-belső fizikai-biológiai tulajdonságaival egyedi, egyszeri és megismételhetetlen , hanem lelki alkatával is .

Az emberi léleknek szüksége van a hitre . Szükségünk van hitre jelenben, múltban és jövőben; hitre önmagunkban, embertársainkban , de legfőképpen a Teremtő mindenhatóságában.

A hit erejével fölvértezett, megerősödött ember nem érzi magát elveszetten egyedül ebben a globalizálódó világunkban.

A hit erejével megerősödött embert nem lehet meggátolni az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításában sem!

Az ilyen ember nemcsak egyenjogú-, hanem egyenrangú polgára lehet saját hazájának.

(És, minden további, nemzetek közösségének.)

 

TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS A HÁTORSZÁG KIÉPÍTÉSÉVEL

A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSRŐL majdnem mindenkinek az infrastrukturális fejlesztés jut eszébe. Villamosítás, hírközlési- és a kommunikációt szolgáló berendezések, vezetékes vízellátás, szennyvízelvezető csatornák, aszfaltozott út- és vasúthálózat; minden szükségletet kielégítő szolgáltató intézmények. A szoc.lib. kormány ezek leépítésével akar pénzhez jutni. Ebbe nem szabad beletörődni, mert a legkisebb településen élő magyar állampolgárnak is joga van mindahhoz az infrastrukturális háttérhez, amihez a nagyvárosok polgárainak! Nem bezárni és megszüntetni kell, hanem telepíteni, építeni ahol még nincs…

Ma már van a településfejlesztésnek emberi vonatkozása is.

A XXI. század igazi kihívása az, hogy az emberiség összességében képes lesz-e a kisebbségben lévő tudósok által kifejlesztett és megkonstruált technikai vívmányokat, műszaki berendezéseket – a saját hasznára – alkalmazni- felhasználni-TUDNI. Mert, egyre nagyobb a szakadék ezen a téren.

(A csernobili atomreaktor sem robbant volna föl, ha… Kevesen tudnak arról, hogy a „nagy októberi szocialista forradalom” évfordulójára tett többlettermelési felajánlás miatt iktattak ki egy hűtőláncot, mert így remélték a termelési folyamat felgyorsulását, a túlteljesítést elérni! Csakhogy olyan mértékben hevült föl a reaktor, hogy tűz ütött ki, majd felrobbant!!!)

A településfejlesztés emberi vonatkozásai:

Az osztálytársadalmak megszűntével, a jelen embere elsősorban magánember , aki a magánéletét általában családban éli le.

A család , viszont a társadalom legkisebb egysége . E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek .

Az alábbi hét témakör programja lehetővé tenné, hogy a kurzust elvégzők - helyes önértékeléssel képesek legyenek:

- a saját- jól felfogott érdeküket belátni, aszerint élni, cselekedni;

- arra, hogy igényeljék az olyan politikai képviseletet, amelyik nem a "jól bevált" bűnbakokra áthárító felelősséggel politizál, - mert az gátja lehet az önmagával szembeni igényes életfelfogás kialakításának - hanem reális igényt támaszt! Előtte azonban, a POLITIKAI nép-KÉPVISELETRE JELÖLTnek meg kell győznie választópolgárát arról, hogy megérti elhúzódó krízishelyzetét. Megérti és arra törekszik, hogy MINDEN, a váltáshoz szükséges ESZKÖZT (erkölcsi rehabilitáció, a váltáshoz szükséges ismeretek, induló tőke) KÉPES biztosítani számára.

Témakörök:

1./ A legfontosabb, hogy az egyén ismerje meg saját genealógiai múlt ját és e megismeréssel kialakuljon, általánossá váljon az a tény, hogy a magyar- és más nemzetiségi (kisebbséghez tartozó) családok magántörténelmük , családi- genealógiai múltjuk ismeretével részeseik a magyar nemzet történelmének! (Ezzel a nemzettudattal már egyenrangú tagjai lehetünk az EU nemzetállamok - uniójának!)

2./ A szociálpszichológia segítségével megismerheti az egyén saját lelki alkatát, saját lelkiéletét. Ezen kívül olyan kommunikációs- és szociálpszichológiai ismereteket sajátíthat el, amely a mindenkori emberi élet újra- és újjátermelését, fenntartását és gazdagítását segítheti !

3./ Az andragógia , a felnőttképzés- és művelődés keretében elsajátíthatók lennének azok a tanulástechnikák, amelyekkel megvalósítható lehet az egyén számára az élethosszig tartó, folyamatos tanulás- és művelődés igényével megtervezett életprogram .

4./ A kultúrtörténeti áttekintés keretében lehetőség nyílna a politikai demagógiától mentes nemzeti kultúra történelmi, történeti megismerésére.

5./ A környezetismereti áttekintés segítene a XXI. század emberének visszatalálni a természethez, mert eredetileg annak része. Ezért, meg kell ismernie azt a természeti környezetet, ami őt körülveszi. Meg kell ismernie, hogy harmonikusan együtt tudjon élni vele, óvni- védeni tudja azt, hogy utódaik is élvezhessék!

Felhívnám a figyelmet arra, hogy a KEK tanszékei, amelyek a Péteri majorban (Bp. XXIII. ker.) működnek: Dísznövénytermesztési- és Dendrológiai Tanszék, Zöldségtermesztési Tanszék, Kísérleti Üzem- és Botanikuskert, a civil lakosság számára ismeretlen, teljesen (elhanyagolt) , zárt világ!

A népfőiskolai kurzustól függetlenül is meg kell szervezni a botanikus kertek látogatását.

Meg kellene szervezni a települések alkalmassá tételét - rekreációs szabadidős programok szervezésére...

6./ Az állampolgári ismeretek keretében megismerhetné az egyén azokat a törvényes, jogi kereteket, amelyben mindennapjait megéli, amelyek ismerete nélkül lehetetlenség a személyes (rendszer)változtatás.

7./ A közösségfejlesztési technikák ismeretével könnyebben lehet barátságban élnie az egyén nek szomszédaival, szűkebb-tágabb környezetében élő embertársaival. Lehetőség nyílna társadalmi cselekvési technikák: párbeszédkörök, szomszédsági kapcsolatok létesítésének és ápolásának-, társas körök létrehozásának módjainak elsajátítására.

A NÉPFŐISKOLAI KURZUS témaköreinek "részletes" ismertetése:

1. sz. melléklet

Genealógiai áttekintés

A genealógiai (leszármazási) múlt modellje azon az egyszerű biológiai képleten épül, hogy születésünkhöz egy férfi és egy nőivarú ember egyesülése szükséges. Őket 2-2 ember, az utóbbiakat 4-4 ember nemzette. Ükszüleink biológiailag szükséges létszáma már 16 személy (8 nő és 8 férfi). Fejére fordított piramis csúcsaként hordozzuk az ősök génállományának készletéből esetenként kialakult - egyszeri és megismételhetetlen - saját génkombinációnkat.

A piramis egy-egy emeletét nemzedékek (generációknak) nevezzük. A generációk eltolódhatnak és feltorlódhatnak a múlt egyenlőtlen biológiai "használatának" következtében. (Az egy szülőpártól származó korán és későn születő gyermekek egy genealógiai generációba tartoznak!)

Házasodáskor - különösen helyhez nem kötött létmód esetén - a házastárs genetikai piramisa új génállományt kapcsol be a megszülető emberke génvariációjába. A múlt tehát nemcsak velünk, bennünk is él - mérhetetlen színes variabilitást (változatosságot) felmutatva. Vizsgafeladat: a tanfolyam végére minden hallgató készítse el saját, családi genealógia múltjának szerkezeti vázlatát, "családfáját"

2. sz. melléklet

Szociálpszichológiai áttekintés

 

A szociálpszichológia történeti előzményei, irányzata. A szociálpszichológia tárgya: makro- és mikro-szociálpszichológia.

Az interakció világa. Szociális percepció. Első benyomás. Kategorizáció - sztereotípia. Burkolt személyiségelmélet. Kelly személyes konstruktumok-rendszere.

Az attribúció. Külső- és belső okok. Én-attribúció. Az attitűd. Attitűd-disszonancia és redukció. Az önigazolás.

Az előítélet. Az előítélet okai. Az előítélet szintjei. Az előítéletes személyiség.

Kommunikáció. Verbális, non-verbális és metakommunikáció. Befolyásolás, meggyőzés.

Státusz és szerep. A szerep fajtái. A szerepkonfliktus. A családi életciklus modellje - tipikus szerepkonfliktusok.

A csoport. Fogalma, fajtái. A csoport szerkezete. A szociometria módszere. A csoport dinamikája. Normaképződés a csoportban. Csoportnyomás. Konformizmus és deviancia.

A vezetés. Vezetői képességek és vezetési funkciók. Vezetési stílusok.

Vizsgafeladat: a hallgatói csoport szociometriájának elkészítése.

Irodalom: Keményné Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába

I/3., III/1., 2., 3. (TK/1994.)

Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája. (Gond./1994.)

Allport, G. W.: Az előítélet. (Gondolat/1997.)

Aronson, E.: A társas lény (Gondolat/1980.)

Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata (Közgazd. és Jogi Kiadó/1971.)

 

 

3. sz. melléklet

Andragógiai áttekintés

 

A felnőttképzés története, kialakulásának feltételei. Az egyházak, a munkásmozgalom és a polgári liberalizmus szerepe. (Egyetemes felnőttképzés-történet.)

A felnőttképzés kezdetei, történetének áttekintése és jellemző vonásai Magyarországon. A magyar felnőttképzés mai rendszere.

A kettészakadó magyar társadalom és a funkcionális analfabetizmus.

A permanens tanulás (nevelés, oktatás, képzés) elmélete.

A felnőttek tanulása: gondolkodási sajátosságok, a memória átalakulása a tapasztalatok szerepe.

A problémamegoldó tanulás mint a felnőttkori tanulás kiemelt útja. A felnőttkori tanulás helye az időszerkezetben. A munka melletti és a munka helyetti tanulás. A munka melletti tanítási-tanulási folyamatok labilitása és ellensúlyozásának lehetőségei.

A távoktatás. Az értékelés andragógiai problémái. A visszacsatolás szerepe. A felnőttoktatói szerep. A "rejtett tanterv" működése afelnőttképzési programokban. A csoportdinamika.

Vizsgafeladat: Személyes időszerkezeti sémát kell megszerkesztenie minden hallgatónak: a saját, személyes időszerkezetében milyen helyet foglal el a tanulás?

Irodalom: Felnőttoktatási lexikon (Kossuth)Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya

Koltai Dénes: Az andragógiai elmélet és gyakorlat útján.

Maróti Andor: Módszertan a felnőttek képzéséhez és tájékoztatásához (Táncsics/1986.)

Durkó Mátyás: Felnőttnevelé és népművelés.

Csoma Gyula: A munka melletti tanulás zavarai (Időszerkezet és tanulási folyamat ...). Az Új Pedagógiai Szemle 1995/2. száma.

 

4. sz. melléklet

A kultúrtörténet áttekintése

A nemzeti kultúra értelmezése és fejlődéstörténete.

* Őskereszténység korának rövid áttekintése.

* Szent István korától a XX. század végéig.

* A magyar nyelv szerepe, etnikus, asszimiláció, európaiság és területi szempontok.

* A „nyitott-befogadó” és a „szűkítő-kirekesztő” nemzetfelfogás.

* A négy XX. századi kultúrfelfogás alapvető jellemzői és meghatározó képviselői. (A konzervatív, a liberális, a népi-nemzeti és a baloldalinak nevezett irányzatok).

* A XX. század második felének fő kulturális folyamatai, az államszocializmus művelődés- és oktatásügyének mérlege. Felemás modernizáció, "kulturális forradalom", cenzúra, "3T", "művészi aranykor", és "maradványelv".

* A kulturális szféra irányítási kérdései a helyi társadalomban és az önkormányzatoknál.

* A vizuális esztétikai nevelés, hazai és külföldi tapasztalatok.

* A zenei befogadás és a zenélés típusai.

* A színházi kultúra helyzete, színház és közösség.

* A könyvtár és a modern informatika hasznosítása.

Vizsga: írásos önbesorolás a négy XX. századi kultúrafelfogás valamelyikébe, vagy egy személyes (saját) kultúrafelfogás megfogalmazása.

Családi történelem-történetrajz vázlatos elkészítése.

Irodalom:

Nemeskürty István: Kis magyar művelődéstörténet (Bp/1992., 1994.), Alföldy Jenő, Bakos István, hámori Péter Kiss Gy. Csaba: Haza a magasban Magyar nemzetismeret I-II. (Antológia Kiadó/2002.) Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika Bp/1990.

Pozsgai Imre: 1989 Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltozásban., Diósi Pál: Szabad csapatok?,

Falvay Károly: "Lélektől-lélekig"BalatoniNépfőiskola Siófokon 1947-49.FTE/11./Bp/1997.

Mérei Ferenc: Lélektani napló II. Az élménygondolkodás. Művelődéskutató Int/1961. A művészeti nevelés módszertana I. Tk./Bp/1989.

Bálványos Huba: Az esztétikai nevelés…

5. sz. melléklet

 

Környezetismereti áttekintés

A XXI. század emberének vissza kell találnia a természethez, mert eredetileg annak része. A ma embere már csak tv-ből, vagy könyvekből, újságokból ismeri azt a természetet, amely őt körülveszi. Nem ismeri és ezért nem tudja óvni, védeni, élvezni.

A természettudományos oktatás színtere lehetne egész Dél-Pestnek a soroksári Péterimajor. A KEK (Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) tanszékei, amelyek a Péterimajorban működnek: Dísznövénytermesztési és dendrológiai tanszék, Zöldségtermesztési tanszék, Kísérleti üzem, botanikuskert, melyek teljesen kihasználatlanok a XX, XXIII. kerületiek számára ismeretlen, zárt világ. Ezen úgy változtatnék, hogy a környezetismeret órák, majd a biológia órák egy részét a botanikuskertben tartanám meg.

A Dísznövény és Dendrológiai Tanszékkel fölvenném a kapcsolatot, mert a környező kerületek kertvárosi jellegét erősíthetné, ha a centrumokból kiköltöző panellakók letelepedve, megtanulhatnának - legalább hobbi-szinten - kertészkedni, kertet építeni, szépíteni.

A Zöldségtermesztési Tanszék munkatársai is indíthatnának tanfolyamokat pl a "Fiktív utcában", gyakorlati oktatással és növényvásárral összekötve.

Vizsga: még a tanfolyam beindításának feltételei sincsenek meg, a Soroksári Botanikuskerttel tervezem a tárgyalások megkezdését, ha erre megbizatást kapnék az illetékes önkormányzat, illetékes képviselőjétől.

Irodalom: Koroknay István, Kittenberger Kálmán, David Attenborough, Gerald és Lee Durrell, Schmidt Egon, Konrad Lorentz könyvei, Növény- és állathatározók...

6. sz. melléklet

 

Állampolgári ismeretek áttekintése

Az állampolgári ismeretek keretén belül az állampolgárok életének jogi szabályozásának ismeretei.

Társadalmi normák:- jogi normák, erkölcsi normák, tradicionális normák (szokásjog).

Á jogi normák elsődlegesen Európára jellemzőek.

A szokások, erkölcsi normák: a busmanok földjén, Távol-Keleten, a Korán szerepe, India- kasztrendszer - eredői a szokásjognak.

A jogi- és erkölcsi normák együttes szabályozása is lehetséges.

A jog- és erkölcs összeütközése (abortusz, euthanázia, halálbüntetés).

A jog- és a politika kapcsolata. A gazdaság és jog kapcsolata.

A jog tárgyi- és alanyi értelmezése.. Jogforrások (külső- és belső), azok a szervezetek, amely a jogi formák alkotására felhatalmazottak: Országgyűlés, Kormány, miniszter, államtitkár, önkormányzat.

Mi az Alkotmány? Mit értünk alapjogokon?

A jogszabály érvényessége és hatálya. A cselekvőképesség és fokozatai. A jogi személy ismérvei. Állampolgári jogalanyiság.

A tulajdonjog fogalma. A szerződés. Az alapítvány, a közalapítvány. A társadalmi szervezetek. (Az egyesület.)

A köztestület. A közhasznú társaság. A szerzői jog.

Az egyéni vállalkozás, a Gt, Kkt., Bt., Kft., a Szakképzési Törvény.

Vizsga: egy egyéni vállalkozás alapítói jogiratának elkészítése.

Irodalom: Soósné Lajos Ilona: Az alapítványok jogi szabályozásáról. Gazd. és Jog O/1995. Fontosabb jogszabályok: 1949. XX. tv. az Alkotmány, 1959. IV. tv. a Ptk...

7. sz. melléklet

 

Közösségfejlesztési áttekintés

 

I. A közösségi fejlesztőmunka fogalmának összefoglalása, szakmai megközelítésmódja. A szomszédság fogalmának összefoglalása. A település megközelítésének módja: - településstatisztikai és szociológiai adatok összegyűjtése, elemzése; - intézményi, infrastrukturális és földrajzi adottságok, hagyományok elemzése; - személyes beszélgetések, az intejú készítés technikája; - nyilvánosság építés, nyilvános beszélgetés szervezésének módjai.

II. A közösségi felmérés módszere: - a módszer részletes megismerése, elemző megtárgyalása; hazai példák bemutatása.

Az intézményesülés folyamata a közösségi fejlesztőmunkában.

III. Vezetés, vezetési módszerek. A közösségi tervezés módszerei: jövőutazás, SWOT analízis. A kistérségi fejlesztőmunka.

IV. Párbeszlédkörök Magyarországon - a módszer részletes megismerése. Társadalmi cselekvési technikák: - hogyan szervezzünk nyilvános üléseket; - aláírásgyűjtés megszervezése; - jelentések, beszámolók készítése; - a lobbizásról; - a propagandaharc módszeréről; hogyan vonjunk be embereket; - ingyenes tanácsadó szolgálat szervezése; - küldöttnek lenni; hogyan kezdjünk szervezni egy programot; - hogyan készítsünk pályázatokat?

Vizsga: egy komplexebb fejlesztési projekt elemzése, vagy egy fejlesztési projekt elkészítése.

Irodalom: Varga A. Tamás - Vercseg Ilona: Település, közösség, fejlesztés (OKK 1991.), Szomszédság c. "Parola" füzet (szerk. Vercseg Ilona Közösségfejl. Egyesülete 1993.), Közösségi munka - Szöveggyűjtemény (Közösségfejl. Egyesülete 1993.),

R. Perlman - A. Gurin: Közösségszervezés és társadalmi tervezés,

Parola 1995/VI. száma, Párbeszéd kör kézikönyv

 

A Hátország kiépítésének programját elkészítette: Bóna Mária Ilona Bp.2007.09.07.